Amikor felmondtam annál a nemzetközi cégnél ahol 20 évig első számú vezető voltam, még nem gondoltam milyen érzelmi és mentális hullámvasútra ülök fel. Bár az utolsó években már tudatosan készültem a váltásra, megszereztem néhány új külföldi és hazai diplomát, tudatosan építettem a kapcsolati hálót, mégsem úsztam meg az érzést, hogy légüres térbe kerültem. Az identitásom volt az ami a névjegyemen is…a piacvezető cégvezetője. Sokáig nem is tudtam másképpen bemutatkozni. Két évbe telt mire felvállaltam az új magam.
Az első sokkok akkor értek amikor kiderült, hogy nem kellek. Az a jól kiépített kapcsolati háló nagyon gyengének bizonyult, a korom és tapasztalatom pedig nagyon nehéznek. Nem tudom hányszor hallottam fejvadászok és hr vezetők szájából, hogy túlképzett vagyok, túl sok a vezetői tapasztalatom, nem tudnék beilleszkedni, magasabb a végzettségem, mint annak akihez tartoztam volna, nekem ez a feladat túl kevés lenne, nem tudnának jól motiválni.
Nem hibáztatom őket, jól belegondolva én is ugyan ezt mondtam volna magamnak, sőt mondtam is amikor én ültem az asztal másik oldalán.
Ebből inkább csak az látszik, hogy mennyire nem tudtam elengedni a státuszt, a nagyvállalati környezetet, a biztonságot adó havi jövedelmet. Görcsösen igyekeztem vissza oda ahonnan már évek óta elvágyódtam.
És jöttek a gyász klasszikus stációi:
Tagadás – Nem, nekem ez sikerülni fog. Nekem majd ilyen meg ilyen fontos állásom lesz, fontos helyen és újra értelmes szöveg lesz a névjegykártyámon.
Harag – Nem lehet, hogy az a pökhendi 20+-os hr-es nem látja, hogy én vagyok a legalkalmasabb erre az állásra!
Alkudozás – Ok, akkor ez már nem teljesen az én profilom meg nem is az a szint amit elsőre bevállaltam volna, de jobb mint a semmi. Basszus ezt is egy kezdő nyikhaj kapta!
Depresszió – Miért nem kellek senkinek? Tényleg még ennyit sem érek? Mit mondjak a gyerekeimnek?
Elfogadás – Na ok, teljesen racionálisan végiggondolva, és nem pc módon, valóban ezek a multi vagy csak nagy cégeknek, nem érdeke, nem hasznos engem alkalmazni. Nincs harag.
De akkor most mi legyen?
Nézzük, mik is voltak azok a gondolatok, álmok amik foglalkoztattak akkor amikor még cégvezető voltam és arra vágytam bárcsak lenne időm ezeket megvalósítani.
És sorra jöttek vissza az ötletek. Néhány már elavult mostanra de néhányba sikerült újra beleszeretnem.
És honnan volt erre erő, motiváció és forrás?
Ezekkel jövök legközelebb.
Comentarios