és a Hortobágyi palacsinta
Mikor nézünk bele?
Azt gondoljuk, hogy tudjuk, hogy jobban tudjuk és be is bizonyítottuk az évek során, mialatt cseperítettük őket. Van-e bennünk annyi erő, hogy elismerjük, hogy már nem mi tudjuk jobban és belenézzünk abba a tükörbe amit ők tartanak nekünk.
Itthon van végre, szünet van az egyetemen és elhívom ebédelni. Hová szeretnél menni - kérdem - de már azon gondolkodom, hogy milyen jó kis helyet mutatok meg neki a belvárosban. Elmegyünk néhány kedvelt, reggeli/ebédelő mellett, jelzi, hogy ez is jó lehet vagy az, de én meg sem rezzenek, loholok tovább abba az étterembe amit már elterveztem. Még egy ilyen jelentéktelen témában sem tudom elengedni az általam előre eltervezett programot. Csupa jószándékból, hiszen én valami szupert akarok mutatni, amit ő nem ismerhet. A másik oldalról azonban ez egészen másnak látszik: “Az Anyám már megint nem figyel. Nem érdekli mit szeretnék én.”
Tényleg jobban tudom, hogy neki mi a jó? Ez már nem a pelenkacsere és a háromórás szoptatás témája. Megjegyzem, már akkor is jobban tudta mit szeretne másként, és jelezte is, bár engem már akkor sem érdekelt.
Az említett és nem említett sok esettől eltérően azonban most az ebédnél elkezd erről beszélni. Megfogalmazza, hogy azt gondolom, hogy tudom mi jó neki, mit szeretne és nem veszem figyelembe a jelzéseit, neadjisten a tiltakozásait. Sajnos ezt példákkal alá is tudja támasztani. Első reakcióm egy nyugodtságot színlelő sértődött visszautasítás. Ez eltartott néhány napig. Azután elkezdtem írni ezt a cikket.
Amikor gyermeked születik, – egymás után három, – akkor a napi probléma megoldó üzemmód felerősödik. Kevés hely marad a hátradőlő, megfigyelő szülői magatartásnak. Az első ilyen hátradőlős élményem vele 12 éves korában volt. Londonban voltunk az Olimpián. Csak ő és én. A magyar vízilabda csapat egyik mérkőzésére volt jegyünk. Rácsodálkoztam milyen magabiztosan, mozog és kommunikál bárkivel a metróban, az étteremben, a szállodánkban (már akkor is sokkal jobban beszélt angolul mint én). A mérkőzés az olimpiai falu egyik csarnokában volt, a stadionok között számos gyorsétkezde és egyéb szórakozási lehetőséggel és milliónyi emberrel. A jegyünk két mérkőzésre szólt. A magyar meccs után, jelezte, hogy éhes és kimegy vesz valamit a mekiben. – Persze – mondtam. Amint eltűnt a szemem elől belém hasított, hogy nincs nála telefon, mert akkor még nem volt mobilja, és a jegyek is nálam maradtak. 12 éves! Leizzadtam. Vizionáltam, hogy ott ülök, egyedül a csarnokban, már mindneki kiment a meccs után én pedig nem mozdulok, mert ez az a hely ahova vissza kell jönnie. Ostoroztam magam, milyen idióta szülő vagyok, hogyan engedhettem el. El fog veszni! Szörnyű 20 perc volt. Azután mosolyogva, jóllakottan megjelent. Alig ismert rám, én 10 évet öregedtem ez alatt. Megérintettem a karját és izzadt volt. – Futottál? – kérdeztem. – Igen – felelte – , tudtam, hogy aggódsz. Ettől könnyek jöttek a szemembe. – Mikor lettél felnőtt?
Azóta időről időre rácsodálkozom, persze most már külsejében is felnőttnek néz ki és már könnyebb hátradőlni és belenézni abba a tükörbe amit ő mutat, mert többet tanultam e tükör által önmagamról mint a több száz óra önismeretben.
Az ő kedvenc étele a Hortobágyi palacsinta. Ez az amit mindig rendel ha az étlapon van, mert bárhol, bármikor képes megenni akár reggelire is és ez az egyetlen étel amiből ha kérek egy falatot nagyon morcosan néz rám.
Hortobágyi palacsinta
Eredetileg egy éttermi újrahasznosítós kajáról van szó, amit a gyanakvóbb vendégek csak félve mernek megrendelni, ezt ne tagadjuk le. De akár tegnapról maradt egy kis csirkepörkölt, akár direktben futtok neki a készítésének, ebben a hortobágyi palacsintában nem fogtok csalódni. Ültessetek az asztal köré barátokat, dobjatok meg mindenkit 2-3 lazán hajtogatott, lágy paprikás mártással leöntött palacsintával (na ne szó szerint), és figyeljétek a hatást! Ugye hogy imádják?
Hozzávalók:
10 palacsintához
Pörkölt:
1 kg csontos csirkecomb
60 g kacsazsír
200 g vöröshagyma
1 db paprika
1 db paradicsom
100 ml tejföl
1 ek pirospaprika
1 púpozott ek liszt
1 l alaplé
só
bors
1 gerezd fokhagyma
Palacsinta:
2 darab tojás4,8 dl tej12 ek. liszt1 csipet só3 ek. olajolaj a sütéshez (opcionális)
Elkészítés:
Palacsinta:
A tészta hozzávalóit keverjük simára, majd süssük ki a megszokott módon.
Pörkölt:
A csirkecombokat fűszerezzük sóval és borssal, majd serpenyőben, kevés olajon pirítsuk 5-8 percig oldalanként, ezután szedjük tányérra, és tegyük félre.
Zsíron megpirítjuk az apróra vágott hagymát, amíg a hagyma el nem kezd karamellizálódni, ezután hozzáadjuk a kockára vágott paprikát és paradicsomot. Félrehúzzuk a tűzről, és megszórjuk a pirospaprikával, majd felöntjük kb. 1-2 dl alaplével. Visszatesszük a tűzre, és hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, egy kevés köményt, borsozzuk, sózzuk, és közepes lángon, folyamatosan pótoljuk az elpárolgott vizet, amíg a hagymás alap el nem kezd szétfőni.
Hozzáadjuk a húst, és kb. 40 perc alatt készre főzzük. Amikor kissé kihűlt, lefejtjük a húst, késsel összevágjuk, és a hús szaftjából annyit adunk hozzá, hogy jó szaftos állagú legyen. Összekeverjük, és kissé összefőzzük. A maradék szafthoz adunk fél liter forró alaplevet. A tejfölt kikeverjük a liszttel és pár kanál alaplével, majd a forró szószhoz adjuk. Felforraljuk és átszűrjük, átpasszírozzuk. A palacsintákat megtöltjük a húsos raguval, majd behajtjuk két oldalát, és feltekerjük. Végül leöntjük a mártással, és egy kanál tejföllel tálaljuk.
(Az általam nagyon tisztelt Fürdős Zé receptjét egy kicsit átalakítottam, ahogyan mi szeretjük de az eredeti is itt van.
Comments